Gyermek, szülő, játék

A minap írt Lacxox egy cikket pár személyes megtapasztalás indíttatására a társasjátékok és a társasjátékozás hazai megítéléséről. Ez a megítélés, pontosabban erről való véleményünk volt az egyik oka az egyesület létrehozásának jó pár évvel ezelőtt. Úgy gondoltuk fel kell nyitni a szemeket, hogy lássanak. Hogy lássák ők is azt, amit mi már látunk.

Több oka is volt, hogy elsősorban a felnőtt korosztályból kívántuk megtalálni azokat, akiknek a tekintete e világra ráirányítható. Az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek már tudják. :o) Nekik magyarázzuk, hogy játszani jó? Viszont sok felnőtt már elfelejtette, illetve nem is tudta meg, hogy számukra is itt van a megoldás a közelben. És sajnos e felnőttek között elég sok az olyan szülő is, aki saját gyerekével szemben sem lazít ebben a véleményében. Rajtuk keresztül segítsünk gyerekeiknek is!

Lacxoxhoz hasonlóan én is megtörtént esetek közül mazsolázok most néhányat az elmúlt évek tapasztalataiból.

2007-ben először voltunk Kapolcson, ahol az egyik nap felbukkant a nagyon okos házaspár 3 éves gyermekükkel. Okoskodással kezdték, és lekezelő hozzáállással viszonyultak a játékokhoz és az ezzel foglalkozókhoz. Tudatták a jelenlévő pórral, hogy ők mindketten matematikusok, és miután a Blokus-ról meghallgatták a meghallgatandót, előadást igyekeztek tartani róla saját szemszögükből kiindulva.
Közben a gyermek leült a játékhoz, és elkezdte pakolászni a műanyag elemeket a táblán, Évi pedig magyarázott neki. A nagyon okos apa észre kellett vegye, hogy a hallgatósága (szavain függő feleségét leszámítva) mással foglalkozik, így észlelve mit csinálnak a többiek, tudatta Évivel, hogy felesleges a gyereknek magyarázni, mert az úgyse fogja érteni, nem fogja végighallgatni, nem lesz képes ezzel játszani, nem lesz ehhez türelme, egyáltalán: képtelen egy percet egy helyben ülni.
Évi később elmondta, hogy majdnem felrobbant, minden igyekezetét bevetve sikerült végül is a szülőket megakadályozni abban, hogy a Blokus és a Bunte runde közben az érdeklődő és figyelemmel játszó gyermek helyett ne folyamatosan a szülők lépjenek.

2010, Szigetszentmiklós, zenés városi "fesztivál", evés-ivással, néhány programlehetőséggel.
Család megérkezik sátrunkhoz, anya csöppséggel arrébb sétál, apa három éves gyerekkel bejön az asztalhoz, és leülteti. Játékajánlat korosztályhoz illően megérkezik, természetesen a gyerkőc érdeklődését a színes holmik azonnal felkeltik. Obi és Évi megkéri apukát, hogy üljön a gyerek mellé, s valamelyikük majd elmondja mi a teendő. Ő azt mondja, játsszon valamelyikünk a gyerekkel, aki már éppen a játékelemeket pakolgatja az asztalon.
Válaszunkra, miszerint neki kéne a gyerekével játszani, amit ők mindketten nagyon fognak élvezni, a gyerkőcnek nagyon fog tetszeni, azt mondta, hogy őt az nem érdekli, ő máshova akar menni, ő úgy gondolja, hogy nekünk ez a dolgunk:
"Azért vagytok itt, hogy játsszatok vele, nem?"
Nemleges válaszunkra fogta a gyereket, s méltatlankodva távozott tőlünk. Azt még hallottuk, hogy párja megkérdezte tőle, hogy már mennek is, de mivel ő háttal volt, válaszát már nem hallottuk.

Múlt hét, BNV, egy család érkezik, két hölgy, apa, szintúgy három év körüli gyerkőc.
Gábor elmagyarázza nekik a Csupa csupaszt, hárman ülnek, kisgyerek szeme csillog, már a csirkékkel lépeget, apa áll az asztal mellett. Kezdés előtt odaléptem, s kérdeztem tőle, nem ül-e le ő is közéjük. Határozott nem a válasz.
Kicsit később megkérdeztem, hogy ne mutassak-e neki valami egyszerű játékot, amíg a többiek játszanak:
- Nem kell, mert mindjárt végeznek.
- Szerintem azért egy kis ideig el fog tartani, addig kihasználhatnánk az időt.
- Nem hiszem, mert úgy sem fog itt ülni sokáig.
- Szerintem tetszik neki.
- Úgyis mindjárt meg fogja unni.
Itt nekem sok lett, szó nélkül otthagytam, majd nem sokkal később ő is lelépett. A család asztal körül ülő része tovább játszott, majd percek múlva valahonnan ismét előkerült apuka, aki a gyerek mellé guggolva szemmel láthatóan arról akarta meggyőzni, hogy menni kéne, mert arrébb csodás dolgokat lehet látni.
Szerencsére a hölgyek a gyerek mellett álltak ki, így a játékot normálisan befejezték.

Szintén a szigetszentmiklósi helyszínen történt, hogy szinte az egész délutánt nálunk töltötte egy hölgy a gyerekeivel, aki távozásakor nagyon lelkesen mesélte nekünk, hogy itt volt először életében olyan, hogy 5-6 éves fiukkal - ha nem is sokat, de - együtt játszott a férje.
Csak hogy valami pozitív jelről is beszámoljak cikkem végén.