Játék a kastélyban

Eleddig is változatos helyszíneken volt lehetősége a MATE tagjainak a játékos kedvűek szórakoztatására: állatkert, játékmúzeum, egykori nyomdaudvar - ám egy elegáns kastély most először adott teret az egyesület által szervezett társasjátékozás számára. Ráadásul nem is akárhol és akárhogy. Az Európai Unió központjában, a belgiumi Brüsszelben 2010-ben is megrendezték az immár hagyományos Tavaszi Magyar Bált, amelyen a mintegy kétszáz bálvendégnek csak egy része volt magyar, a többiek Európa legalább tucatnyi más országát képviselték.

Idén a szervezők a "kötelező" báli elemek - exkluzív helyszín, szmoking, estélyi, kékvérű védnökök, klasszikus tánc, zene és igényes vacsora - mellé beiktatták a társasjátékozás lehetőségét is, melyhez az inspirációt számukra a MATE hagyományos kapolcsi Művészetek Völgyében biztosított jelenléte és teljesítménye nyújtotta.

A május utolsó szombatján, a belga főváros elegáns negyedében található Château Sainte-Anne-ben megrendezett bálon az egyesületet három játékmester képviselte: Balu (Máthé Gábor), Gyime (Gyimesi András) és Karcsi (Rózsa Károly). A társasjátékok értő magyarázata és megszerettetése mellett a kiválasztásnál elengedhetetlen feltétel volt az autóval való utazás vállalása, illetve az angol vagy francia magas szintű ismerete. Az előbbi feltétel teljesítése azt a nem mellékes segítséget is jelentette a szervezőknek, hogy a klasszikus magyar táncokat előadók ruhakölteményeit ők fuvarozták a két ország között. A díszes öltözékek tekintélyes mennyisége miatt így játékmestereink már a péntek hajnali indulásnál kamatoztathatták Tetris-beli képességeiket.

A nyelvtudás feltételére jellemző példa volt az alábbi párbeszéd:
- "English, magyar?"
- "Français, Deutsch..."
- "OK, ein bißchen Deutsch"
Az első kérdés használata onnantól bizonyult fontosnak, miután az egyik játékmester már legalább két perce angolul magyarázott egy érdeklődő párnak, s a férfi magyarul kérdezett valamit a nőtől - innentől értelemszerűen magyarul folyt tovább a szabálymagyarázat.

De hogyan is fordulhatott az elő, hogy nem tudták a vendégek a játékmesterekről, hogy magyarok? Talán nem volt kitűzőjük, hogy ők "csak" szervezők? Vagy az ottaniak már annyira hozzászoktak az idegen nyelven történő kommunikáláshoz? Esetleg a játékmesterek is - hasonulva a vendégekhez - szmokingot öltöttek magukra?
A helyzet az, hogy mindhárom igaz volt, s az utólagos értékelések alapján ez így eredményezte a lehető legnagyobb sikert és meglepődést. Az egyik vendég például csak a vasárnap hajnali búcsúzkodásnál tudta meg, hogy a következő nap a játékmesterek nem az EU valamelyik helyi épületében kezdik a munkás hétköznapokat, hanem visszautaznak 1350 kilométert. A meglepettségét követő őszinte elismerése felemelő érzés volt.

A lejátszott partik számát tekintve négy játék emelkedett ki: a Quoridor, a Blokus, a Hey! That's my Fish! és a nagyméretű fa Rush Hour, de előkerült még a Kac kac kukac, a Dixit és a Relationship Tightrope is. Emellett - mintegy klasszikus átmenetet biztosítva a hajdanvolt nemesi passziók és a modern társasjátékok között - néhányan leültek bridzselni, illetve sakkozni is. Ez utóbbiak tanítására értelemszerűen nem volt szükség.

Az eddigi visszajelzések alapján remélhetően a következő évben is sor kerül a MATE játékmestereinek bevetésére. Tekintve, hogy az EU Tanácsának hathavonta rotáló soros elnökségét 2011 első félévében Magyarország látja el, így még nagyobb felelősség és lehetőség lesz képviselni az egyesületet - egy várhatóan még grandiózusabb bálon.

Gyimesi András